Hogyan lehet a szenvedélyed a munkád? Mit jelent valójában az élethosszig tartó tanulás? Miként formálhatsz a saját képedre egy marketing stratégiát?
A Zsolya Communication új, inspiráló vállalkozónőket felvonultató interjúsorozatának második részében Köllner Zsófival, a Linguina Nyelviskola alapítójával beszélgettünk karrierváltásokról, tudatos vállalkozásról és arról, milyen apróságokon múlhat, milyen irányba navigáljuk az életünket.
„Egészen apró dolgok homlokegyenest más irányba terelhetik az életünket. 16 éves voltam, amikor egy koncerten rám kacsintott a Westlife egyik énekese, én pedig nem sokkal később ír táncművész lettem. Gondoltad volna?” – meséli nevetve Zsófi, aki egy nem mindennapi emberi és szakmai életutat jár be.
Temesvári Orsolya interjúja.
Hogyan lett belőled nyelvtanár, s alapítottad meg a saját iskoládat? Milyen út vezetett a vállalkozóvá váláshoz?
Egész életemben nagyon sokféle dologgal foglalkoztam, rengeteg téma érdekel, ezért nagyon nehéz megmondanom, ki is vagyok valójában.
Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, de ezzel párhuzamosan folytattam a tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem angol szakán is. 15 éves korom óta tanítok angolt és németet. Először családon belül és a baráti körömben tanítottam, háttérmunkaként, majd harmadik és negyedik diplomásként angol és német fordító és tolmács végzettséget szereztem.
Nagyon fontos az életemben mindezek mellett a tánc. Az egyetem mellett táncművészként is dolgoztam.
Először ír tánccal foglalkoztam. 16 évesen egy Westlife koncerten szerettem bele ebbe a kultúrába, amikor életemben először rám kacsintott egy férfi. Ez a férfi történetesen a zenekar egyik énekese volt.
Később egy ír, majd egy német társulathoz csatlakoztam, végül pedig Markó Iván társulatában balettoztam.
2013-ban, miután „kiöregedtem” a táncból, kimentem Németországba angolt és közgazdaságtant tanítani, majd amikor három év után hazajöttem, egy budapesti nemzetközi iskolában helyezkedtem el angoltanárként.
Mindig is nagyon szerettem munkavállaló lenni, szerencsés voltam, mert a munkaidőmbe belefért a tanítás és az adminisztráció is, szabadok voltak a délutánjaim, nem vittem haza a munkát sem fejben, sem fizikailag, és közben a fizetésemmel is elégedett lehettem.
Ma, vállalkozóként ez teljesen máshogy van. Most gyakorlatilag éjszaka is pörög az agyam, azon gondolkodom, mit lehetne jobban, hatékonyabban, eredményesebben csinálni.
Mindig azt mondom, egyszerre vagyok a saját magam takarítója, asszisztense és elnöknője.
Közben megszületett a kisfiam, most pedig éppen keresem az ideális egyensúlyt a gyereknevelés és a munka között. Nagyon fontos számomra a szabadság, de anyaként, feleségként, nőként is jelen szeretnék lenni. Folyamatosan tanulom ezt is.
Hogy sikerül delegálni a feladataidat?
Ez az egyik legnagyobb kihívás számomra. Nagyon nehéz volt eleinte kiadnom más tanároknak a saját óráimat, egyrészt saját magam, másrészt a tanítványaim miatt; aki velem kezdett el angolul tanulni, általában velem is szeretné folytatni.
Általában olyan tanárokat keresek, akik hajlandóak beletanulni az én módszereimbe, hajlandóak az általam elkészített anyagokból dolgozni, de kellően talpraesettek és önállóak, nem igénylik, hogy pontosan megmondjam nekik, mit és hogyan csináljanak.
Fontos számomra, hogy ha valaki mégsem válik be a tanári minőségben, megpróbálom mentorálni, fejleszteni, hiszen korábban valamit megláttam benne. Ha nem sikerül, akkor megpróbálok valamilyen más feladatot adni neki, és csak a legvégső esetben engedem el a kezét.
Néha úgy érzem, kicsit balek munkaadó vagyok, de számomra az a fontos, hogy ne egymás hibáit lássuk, hanem a bennünk rejlő lehetőségeket.
Most már könnyebben megy a delegálás, mint az elején, de mindig vannak újabb és újabb dolgok, amit jó lenne, ha valaki mást csinálna, de még nem jöttem rá, hogyan, milyen rendszerben tudnám ezt elérni. Ez is egy folyamatos fejlődés, tanulás, az egyensúly keresése.
Mi alapján választasz kollégákat?
Nagyon fontos számomra a kémia, hogy mit érzek az aktuális jelölttel kapcsolatban. Természetesen bekérem a jelöltek életrajzát, beszélgetek velük, meghallgatom, hogyan állnak a tanításhoz és én is megosztom velük, milyen módszerek alapján dolgozom. Mindig tartanak egy rövid próbaórát, aztán megbeszéljük, merre menjünk tovább.
Szeretek szabad kezet adni, ugyanakkor meg is szabom a kereteket; én ugyanígy szeretek tanítani, szabadon, de bizonyos kereteken belül.
Mik a legnagyobb kihívások?
Nagyon sokféle kihívással nézek szembe.
Ami leggyakrabban jelen van, az az ügyfélszerzés. Vagy olyan helyzetbe kerülök, hogy túl sok tanítvány van és éppen nagyon kevés tanárral tudok együttműködni, vagy ennek az ellenkezője, amikor nem tudok elég órát adni a tanáraimnak. Ez egy folyamatos egyensúlyozás, mivel nem szeretek úgy meghirdetni egy kurzust, hogy nem tudom, ki tartja meg az órákat.
Most nyáron anyaként nehéz, hogy zárva az óvoda, és le kell foglalni a kisfiamat.
Nagy szerelem számomra a tananyagok fejlesztése, ez egy állandó projekt. Én már viszonylag keveset tanítok, más feladataim vannak.
Mennyire vagy tudatos a marketing kapcsán? Hogyan alakult ez ki a vállalkozásodban?
Nos, önmagam számára én borzasztó sales-es és marketinges vagyok. A tartalomgyártást ráadásul képtelen vagyok delegálni, szóval ebben a témában még keresem a megoldásokat.
Van bennem egy gát, miszerint ha én valamit el akarok adni, akkor olyanná válok, mint azok az arcok, akik parkolókban parfümöt akarnak rátukmálni az emberekre (nevet). Nehezen birkózom meg ezzel a témával.
Lassan négy éve létezik a nyelviskola, ebből az első két év volt a masszív tananyag előkészítés. Amióta ténylegesen működtetjük az iskolát, fokozatosan engedem magamhoz közel ezt a témát.
Eleinte rólam sehol nem volt látható semmilyen fotó, csak az iskola logója. Ennek az az oka, hogy én egyszerűen nem akartam mutogatni saját magam, Úgy éreztem, ez nem fontos és nem is szerettem volna, ha fontossá válik.
Ez persze egy érdekes téma, hiszen táncművészként gond nélkül kisétáltam a színpadra bármilyen jelmezben, de ott annyiban volt más a helyzet, hogy egy szerepet játszottam, nem én, Zsófi mentem oda, hanem egy karakter.
A Linguina keretei között azonban saját magamat, a tudásomat, a kompetenciámat kell eladnom, ami nagyon nehéz számomra. Ennek valószínűleg az őrületes maximalizmus az oka.
Ugyanakkor nagyon tudok dühöngeni azon, amikor valaki rossz minőségű szolgáltatást árul magabiztosan, nagyon drágán. Bennem nincs meg az a gátlástalanság, nyomulás.
Sőt, nagyon nehezen tudom kezelni a dícséretet, a bókokat, mindig a kritikát keresem. Amikor valaki kizárólag pozitív visszajelzést ad a munkámról, az óráimról, nagyon nehezen tudom megemészteni, mert számomra nincs olyan, hogy hibátlan, hogy tökéletes. Úgy gondolom, mindig van hova fejlődni, mindig lehetünk jobbak.
Szóval azt gondolom, a marketinggel kapcsolatos legtudatosabb lépésem az volt, hogy megkerestem Orsit és a Zsolya Communication-t (mosolyog).
Ez a csapat rengeteg minden kapcsán felnyitotta a szemem, a stratégiai gondolkodás és a tudatosság nagyon sokat tanított nekem, amiért nem tudok elég hálás lenni. Ugyanakkor azt is látom, hogy még hosszú út áll előttem.
Mi volt az a dolog, amit bárcsak tudtál volna akkor, mikor belevágtál a vállalkozásba?
Azt hiszem, nagyon nagy szükségem lett volna a maximalizmus letételére és arra a bizonyosságra, hogy nem kell tökéletesnek lenni sem nekünk, sem pedig a termékeinknek, szolgáltatásainknak.
Az Orsival való első beszélgetéskor tudatosodott számomra, hogy sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni reklámozni az online kurzusaimat, még az alatt, amíg fejlesztés alatt álltak.
Akkor bele tudtam volna építeni azt a rengeteg visszajelzést, amit utólag kaptam, de most már annyi munkát tettem ebbe, hogy nem szívesen piszkálom, legalábbis egyelőre.
Mik a legnagyobb célok a közeljövőben?
A legnagyobb dolog, hogy most éppen egy nagy bővülés előtt állunk, ami elég sok fejtörést okoz, de nagyon izgatott vagyok miatta.
Emellett a folyamatos ügyfélszerzés egy mindig jelenlévő cél, valamint szeretnék egy állandó tanári bázist kialakítani, akiket munkavállalóként tudnék foglalkoztatni. Ez egy nagy lépés lenne, remélem, még ebben az évben elindulhatunk ebbe az irányba.
Hogyan kapcsolódsz más vállalkozókkal? Részt veszel valamilyen mentorálási folyamatban?
Időnként ellátogatok különféle üzleti reggelikre, vállalkozóknak szóló rendezvényekre.
Azt hiszem, kicsit sajátos módon, de végzek mentorálási tevékenységet. Mélyen hiszek az élethosszig való tanulás erejében, mind a hard, mind a soft skillek vonatkozásában.
Minden tananyagot és a tanítási módszereimet szívesen megosztom a tanár kollégáimmal vagy bárkivel, illetve a saját karrierváltásaim történetét is megírtam tananyag jelleggel, éppen azért, hogy a nálam lévő tudást és szemléletet át tudjam adni.
Azt hiszem, ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy legyen mondanivalónk akár az ügyfeleink, akár a vállalkozói közösség irányába és ezt megfelelő eszközökkel át tudjuk adni. Ebben rengeteg segíthetnek az általam készített anyagok is.
Van-e bármi, amit megosztanál a fentieken kívül?
Én olyan szemlélettel tekintek az életre, hogy bármilyen nehézségből, változásból ki lehet jönni pozitívan, sőt, növekedéssel.
Az elmúlt évtizedekben a sokféle karrierváltás során is azt élveztem a legjobban, hogy mindig a nulláról tudok kezdeni, mindig a semmiből tudok felépíteni valamit. Ez óriási erőt és lendületet ad nekem minden egyes alkalommal.
Emellett azt hiszem, igen alázatos vagyok, nagyon szeretek tanulni és az új témában a lehető legmagasabb szintre eljutni, majd a tanultakat felhasználni és egy lépcsőfokkal előrébb kerülni.
Mit gondolsz, ez a hozzáállás fejleszthető? Mások példát tudnak venni rólad?
Igen is és nem is.
Vannak olyan típusú emberek, akiknek ez a hozzáállás egyszerűen nem való. Úgy gondolom, nem is kell mindenkinek állandóan kihívások elé állítania magát. Ha valaki nem szeret küzdeni, harcolni és nem történik vele semmi olyan, ami indokolja a megküzdést, akkor az úgy van jól.
Ugyanakkor vannak olyan típusú emberek is, mint például én, aki időről időre váltanak, változnak, változtatnak, mert különben belefásul nak abba, amit éppen csinálnak.
Éppen ezért úgy gondolom, az a legjobb, ha mindenki úgy él, úgy dolgozik és úgy vezeti a vállalkozását, ahogyan az neki jólesik.
Az önazonosság egy nagyon fontos kulcs mind a vállalkozáshoz, mind pedig az egész élethez.
Köszönöm a beszélgetést.
Bízunk benne, hogy Zsófi története Téged is inspirál, hogy merd megálmodni, megtervezni és megvalósítani azt az életet, amit valóban élni szeretnél.
Tarts velünk a Zsolya Communication blogján az inspiráló női vállalkozókról szóló sorozat további részeiben is. Ha van ötleted, kinek az életéből szeretnél inspirálódni, küldd el javaslatodat a hello@zsolya.com e-mail címre!
