Mit jelent valójában a tudatosság egy vállalkozás építésében és vezetésében? Miért nem érdemes túlbonyolítani az életünket? Miként alakul ki valakiben a vállalkozása iránti tulajdonosi szemlélet?
A Zsolya Communication új, inspiráló vállalkozónőket felvonultató interjúsorozatának harmadik részében Szemrád Ivettel, a Zenda FSHN tulajdonosával beszélgettünk vállalkozói identitásról, tudatosságról és arról, mekkora szerepe lehet az egyszerű, józan paraszti észnek egy vállalkozás vezetésében.
Ivett 18 év nyomdászati munka után, egy magánéleti válság kellős közepén döntött úgy, saját vállalkozást alapít. Egy januári napon fél évet adott saját magának, hogy kiforrjon az ötlete és az év szeptemberében meg tudja nyitni saját nőiruha üzletét, a Zenda FSHN-t. Azóta töretlenül fejleszti önmagát és vállalkozását.
A tőle megszokott mosollyal, csillogó szemmel és hatalmas lelkesedéssel a hangjában meséli, hogyan alakult mindez és merre tart most.
Temesvári Orsolya interjúja.
Kérlek, mesélj arról a minőségről, ami igazán meghatározza a vállalkozónői identitásodat! Hogyan érkeztél meg ide? Milyen szerepe volt ebben a tudatosságnak?
Azt kevesen tudják, hogy a Zenda előtt is vállalkoztam. Szerintem sokan azt gondolják, csak megnyitottam az üzletet és minden simán ment. De az igazság az, hogy azt a fajta gondolkodásmódot, ami számomra egy vállalkozáshoz szükséges, már korábban, több vállalkozás működtetése során megszereztem.
Most a Zenda 100 %-ban az én tulajdonom, ez egy tudatos döntés eredménye. De ide is meg kellett érkeznem, ez egy hosszú fejlődés eredménye volt.
A legnagyobb tanulság a tulajdonosi szemlélet kialakulása, ami nélkül szerintem lehetetlen vállalkozni. Sokan nehezen tudnak kilépni az alkalmazotti mentalitásból, szerintem nekik nem is való az, hogy saját vállalkozást indítsanak. Hiszen teljesen más az, amikor egy multinál más pénzével játszol, vagy egy kisvállalkozásban a sajátoddal. A pénzt mindig a tulajdonos viszi a cégbe, ha bármi probléma van, az mindig neki fáj.
A másik nagyon fontos alapelv számomra az a gondolat, hogy nincs olyan, hogy nem. Nekem is vannak persze rossz napjaim, amikor úgy érzem, nem lehet megcsinálni azt, amit kitaláltam. Ilyenkor vagy Orsi (Dr. Szabó Orsolya, a Zsolya Communication alapítója) helyre tesz, vagy leülök, végiggondolom és valahogy mindig sikerül megtalálni a megoldást. Szerintem enélkül semmilyen vállalkozás, de valójában az élet sem működik.
Miből merítesz ezekben a nehéz pillanatokban? Mi segít?
Egyrészt nagyon fontos számomra az a közösség, amit magam köré építettem, nagyon hálás vagyok a követőknek, a vevőknek, a barátaimnak, a terapeutámnak, nélkülük ez az egész nem tudna így működni. Ők nagyon sokat segítettek nekem az elmúlt években, hogy felépüljön a Zenda.
Ugyanakkor az is egy nagyon fontos motiváló erő, hogy félidőben egyedül nevelek egy kisfiút, aki már nem is olyan kicsi. Nekem nincs hátországom, egy olyan családi hátterem, aki bármilyen módon anyagilag támogatna. Nekem jönnek a csekkek, jönnek a számlák, gondolkodnom kell azon is, hogyan fogom taníttani a gyerekemet.
Hogyan kezeled a több tízezres közösséged? Hogy tudsz Te ott jelen lenni?
Jobb volt az akkor, amikor kevesebben voltunk, akkor sokkal több személyeset osztottam meg. Most már nagyon sokan vagyunk ahhoz, hogy a magánéletemet ne védjem.
Muszáj volt meghúzni egy határt, mert sokszor előfordult, hogy más csoportokban olvastam sztorikat saját magamról vagy jött az üzletbe valaki és nevetve mondta hogy, „áhh én tudom mi van Veled, olvasom a posztokat”. Csak csendben mosolyogtam, hogy „persze, hogyne”.
Persze nagyon szeretem a csoportot, imádom, hogy értelmes, intelligens nők alkotják. A létszám lehetne így is jóval több, ha csak erre hajtottam volna, de számomra sokkal fontosabb volt a közösség összetétele, minősége. Hálás vagyok, hogy nekem semmit nem kell magyaráznom ebben a csapatban, mert tudják a csajok, hogy ez a csoport az enyém, én raktam össze, olyan ez, mintha az én nappalimban beszélgetnénk, szóval mindenki ehhez mérten kommunikál.
Volt bármi olyan a csoporttal, a követőiddel kapcsolatban, amit nehezen éltél meg? Pl. amikor először kilépett valaki a csoportból vagy kikövetett, leiratkozott…
Néhány évvel ezelőtt, az első olyan posztnál, ahol a Pride volt a téma, és én a saját magam stílusában kiálltam minden efféle érték mellett, akkor rengetegen hozzászóltak, hogy nekem erről nem kéne írni, ezzel nem kéne foglalkozni, hiszen ez egy divattal kapcsolatos csoport.
Vannak olyan dolgok az életemben, amik nagyon feketék vagy fehérek. Ez a téma is ilyen. Ebben nem ismerek engedményt. Akiről úgy érzem, nagyon nincs összhangban az én értékrendemmel és ennek minősíthetetlen stílusban hangot is ad, annak előfordul, hogy megköszönöm a jelenlétét és megkérem, hogy távozzon a csoportból. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy én értékesítek, a vevő pénzéből élek, ezt tiszteletben is tartom, de van egy határ, amit nem engedek átlépni.
Persze előfordul, hogy rám tesznek megjegyzést, hogy rusnya vagyok, mit képzelek magamról, ez mindig nagyon rosszul esik. Általában ez akkor fordul elő, amikor valaki bekóvályog véletlenül a csoportba, azt sem tudja, mi történik, azt hiszi, ez egy kötetlen beszélgetős csoport. Szerencsére ilyenkor a régebbi tagok jó példával járnak elől, ami nagy segítség nekem.
Milyen a Zenda vásárlói élmény? Mit tapasztal az, aki bemegy hozzátok a boltba?
Ha bejössz a boltunkba, szeretettel várunk, és reméljük, hogy nincsenek sokan (nevet).
Ezt csak azért mondom, mert sokszor nehézséget okoz, ha túl sokan vannak a Hölgyek, hiszen mi is úgy működünk, mint bármelyik másik üzlet, nyitvatartási időben várunk mindenkit szeretettel, nem szükséges időpontot foglalni hozzánk.
Hozzám főleg azok a hölgyek járnak vásárolni, akik igénylik hogy valaki segítsen nekik választani, terelgesse őket, hogy mi az, ami jól áll, mi az, ami kevésbé.
Az a célom, hogy mindenki megtalálja azt a ruhát nálam, amiben jól érzi magát. Ha látom azt, hogy valaki egy picit is kellemetlenül érzi magát egy ruhában, hiába gondolom, hogy jól áll neki, inkább lebeszélem róla, mert valószínűleg otthon tele a szekrény olyan ruhával, amit megvett és nem hord. Én azt szeretem, ha nálam vásárolnak valamit és rongyosra hordják, mert annyira szeretik.
Emlékszem, hogy volt egy nyílt hasizom műtéted, akkor hogyan működött az üzlet nélküled? Milyen előkészületekre volt szükség?
Mindent előre be kellett fotózni, de ez igaz akkor is, ha elutazom. Szerencsére a műtétek után nem kellett sokat lábadozni, már bent kóricáltam a keddi műtétem után pénteken az üzletben.
Ez persze normál esetben is így működik, hogy mindig előre fotózunk, előre dolgozunk, minden be van készítve néhány hétre előre.
Nem voltam túl jó matekból, de szerencsére ez a szint, ami a vállalkozáshoz kell, nagyon jól megy (mosolyog). Mindenre van egy táblázaton, a könyvelőm mindig azt szokta mondani hogy, még a táblázatokra is van egy táblázatom, ami rengeteget segít, Én mindig pontosan tudom, hogy állnak a vállalkozásom pénzügyei, mennyi pénzem áll áruban, hol tartok éppen.
Volt már olyan, hogy túlvállaltad magad? Itt most kifejezetten érzelmi, mentális dolgokra gondolok a vállalkozásoddal összefüggésben.
A Zenda kapcsán nem. Most már ismerem a határaimat, nem szeretnék hősködni. Korábban, 35 éves korom előtt ezt megtettem, most már nem.
Azt gondolom, hogy a növekedési ugrások a legnehezebbek. Amikor kezdtem, csak annyit láttam, hogy induljon el, fogyjon el az első kollekció. Aztán szépen lassan egyre több ruha kellett, nagyobb helyiség, nagyobb autó, illetve hamar fel kellett vennem az első alkalmazottat is.
Ezeket mindig nagy felkészülés előzte meg, hiszen ahogy említettem, én csak magamra számíthatok és a kisfiam biztonsága mindig az első. Éppen ezért most nem is tervezek semmilyen nagyobb növekedési ugrást.
Ahogy beszélgetünk, úgy látom, egy nagyon tapasztalt és tudatos vállalkozó vagy. Az elmúlt évek során honnan, kitől tanultál a legtöbbet?
Nagyon nem szeretek klasszikus értelemben tanulni, úgyhogy a gyakorlatból szerzem be a tudást. Rengeteget olvasok híreket, gazdasági cikkeket, podcastokat hallgatok, beszélgetek másokkal. Az összegyűjtött információkat becsatornázom a saját munkámba. Ha pedig bármi kérdésem van, addig megyek, addig kérdezek, amíg meg nem értem a választ.
Emellett pedig mindig rengeteget segít az, ha józan paraszti ésszel végiggondolom az aktuális helyzetemet. Manapság ezt nagyon hiányolom az emberekből, nem értem, miért jó, ha mindent túlbonyolítunk. Általában a legegyszerűbb ötlet a legjobb.
Mi a helyzet a tudatos marketing kapcsán?
A saját bőrömön tapasztalom, hogy most igenis kőkemény válság van, ami nem csak néhány hónapig vagy egy évig tart, hanem sokkal hosszabb ideig.
Orsival és a Zsolya csapatával sokat dolgozunk azon a rendkívül tudatos stratégián, amivel inkább előre próbálunk menekülni, persze kérdés, ez meddig lehetséges.
Nyomdászként láttam, hogy a marketing költség az első, amit minden cég lehúz, ha válság van, mert az olyan láthatatlan. Pedig valójában erre van a legnagyobb szükség.
Ma már a világ másik felére is feladhatok bármit, bárkit elérhetünk az interneten. Éppen ezért azt gondolom, ha nem megy jól az üzlet, a marketinget kell újragondolni, butaságnak tartom az erre költött összeget csökkenteni.
Számomra a tudatos marketing nagyon fontos, rengeteg időt, energiát és pénzt teszek bele.
Honnan hozod ezt nagyon őszinte, nyílt, határozott vezetői attitűdöt?
Talán ez egy velem született tulajdonság. Sosem tűrtem az igazságtalanságot egyik fél részéről sem, mindig kiállok amellett az ügy mellett, ami számomra fontos. Persze mindezt úgy, hogy nem akarok sértő lenni, nem akarok senkit megbántani.
Abszolút partnerségre, a korrektségre és az őszinteségre törekszem. Nincs semmi kamu az életemben.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Hosszú ideje szeretnék egy külföldi üzletet is nyitni, tartósan külföldre költözni.
Viszont amikor először kommunikáltam erről a vágyamról, ugyanazt éreztem, mint a Zenda alapításánál. Mindenkinek volt valamilyen jó tanácsa, mindenki megosztotta a véleményét, én meg hirtelen úgy éreztem, mindenki jobban tudja, hogyan irányítsam a saját életemet, mint én magam.
Éppen ezért nem szeretek sokat mesélni a terveimről, mert nagyon le tud húzni mások kéretlen véleménye, jószándékba csomagolt, rám kivetített félelme, bizonytalansága.
Azt szoktam mondani, hogy persze, bátran osszuk meg a környezetünkkel a terveinket, de lehet, hogy inkább mégse…
Van-e még bármi, amit megosztanál?
Sokszor kérdezik tőlem, újrakezdeném-e. Most, ebben a jelenlegi helyzetben nem biztos, ugyanakkor mindenkit arra szoktam bátorítani, hogy vágjon bele, valósítsa meg az elképzelését.
Érdemes kicsiben kezdeni, utána pedig lépésről lépésre fejlődni, növekedni. Ha valamit csinálunk, akkor csináljuk teljes erőbedobással, ne a kifogásokat keressük, hogy mit miért nem lehet.
Bármit el lehet érni, ha igazán akarjuk.
Köszönöm a beszélgetést.
Bízunk benne, hogy Ivett története Téged is inspirál, hogy merd megálmodni, megtervezni és megvalósítani azt az életet, amit valóban élni szeretnél.
Tarts velünk a Zsolya Communication blogján az inspiráló női vállalkozókról szóló sorozat további részeiben is. Ha van ötleted, kinek az életéből szeretnél inspirálódni, küldd el javaslatodat a hello@zsolya.com e-mail címre!
